ORSZÁGISMERTETŐ
Földrajzi jellemzők
A Bhutáni Királyság Ázsia délkeleti részén fekvő ország; a Himalájától keletre helyezkedik el. Földünk egyik legelzártabb országa. Területe 38 ezer négyzetkilométer. Felszínének nagy része magas hegyvidék, déli része alacsonyabb, medencékkel tagolt, erdős dombvidék. Az ország északi határán a Himalája főlánca húzódik, 7000 méter feletti csúcsokkal. Bhután legmagasabb hegycsúcsa a Gangkhar Puensum, 7570 méterrel. Ettől délre, Bhután központi részén középhegység alakult ki, 1500-2700 m körüli csúcsmagasságokkal. Még délebbre haladva a Shivalik-dombságot találjuk. A csúcsmagasságok 1500 m körüliek. A dombvidék lábánál a Duars nevű síkság van. Ennek nagyobb része Indiához tartozik, Bhutánhoz csak egy 10–15 km széles sáv. Dzsungel vagy szavanna fedi. Az éghajlat nagyban függ a magasságtól. Az északi magas hegységekben a sarkvidékire emlékeztető magashegyi éghajlat uralkodik. A központi hegyvidék éghajlata mérsékelt, a déli síkságé szubtrópusi. A monszun a nyári hónapokra jellemző; az ország több csapadékot kap, mint a himalájai régió többi része. Egyes helyeken évente 5500 mm csapadék esik
Rövid történelmi áttekintés
Kőeszközök, fegyverek, elefántok és megalit építmények romjai mutatják, hogy Bhután már i. e. 2000 táján lakott volt, bár írott forrás nem maradt erről az időről. Az első feljegyzett esemény Bhutánban 747-ben Padma Sambhava (más néven Guru Rinpoche) buddhista szent utazása. Bhután korai története nem világos, mert a legtöbb feljegyzés elpusztult. A tizedik századtól Bhután politikai fejlődését vallástörténete írja le. Különböző buddhista irányzatok emelkedtek ki, amelyeket különböző mongol és tibeti urak patronáltak. A mongolok tizennegyedik századi hanyatlása után végül a drukpa néven emlegetett irányzat lett az uralkodó. A 17. században Bhután a háborúskodó uradalmak mozaikja volt, amelyet Shabdrung Ngawand Namgyal tibeti láma és katonai vezető egyesített. Az időnkénti tibeti rablóhadjáratok ellen az ország védelmére bevehetetlen erődök (dzong) hálózatát építette fel, és törvények segítségével a helyi urakat központi ellenőrzés alá vonta. Sok dzong ma is létezik. A 18. században a bhutániak megtámadták és megszállták a déli Cooch Behar királyságot, amely a Brit Kelet-indiai Társaságtól kért segítséget. A békeszerződés értelmében a bhutániak visszavonultak, de a béke törékeny maradt, a határincidensek a britekkel a következő száz évben folytatódtak. Az összecsapások végül a Duar ellenőrzéséért kitört, Bhután vereségével végződött háborúhoz vezettek (1864-1865). 1907-ben buddhista szerzetesek, kormányhivatalnokok és a fontosabb családok fejeinek gyűlése egyhangúlag az ország örökletes királyává nyilvánította Ugyen Wangchukot. A brit kormányzat azonnal elismerte az új monarchiát, cserébe 1910-ben Bhután szerződésben adta át Nagy-Britanniának külügyei intézését. 1947-ben Bhután hasonló szerződést kötött a függetlenné vált Indiával. Két évvel később Bhután és India szerződésbe foglalta, hogy a britek által annektált területből kis rész visszakerül Bhutánhoz, India rendszeres évi anyagi juttatást nyújt, cserébe beleszólást kap a védelmi és külügyekbe. Ezt a szerződést csak 2007-ben tárgyalták újra, kihagyva azt a részt, hogy Bhután külpolitikáját India irányítja, bár Thimpu ma is rendszeresen egyeztet Újdelhivel külpolitikai kérdésekben.
Az 1980-as években az „egy nemzet, egy nép” jelszavával kampányt indítottak a periférikus etnikai és kulturális csoportok integrálására a bhutáni társadalomba. Megkövetelték a Driglam namzha néven ismert magatartási szabályok betartását és a dzongkha nyelv használatát. Ugyanakkor a népszámlálás megmutatta, hogy a legnagyobb létszámú népesség nepáli eredetű. Amikor a kormány megpróbálta eltávolítani őket, mint illegális betelepülőket, súlyos zavargások törtek ki, számos terrorista cselekményt hajtottak végre a kormányzat iskolái, kórházai, hivatalai és semleges dél-bhutáni személyek ellen. Hogy helyreállítsa a rendet délen, a kormányzat számos fiatalt és más szolgálatra alkalmast hívott be a milíciába. Civilek ezreit űzték el Nepálba, ahol máig létező menekülttáborokat állítottak fel számukra.
Politikai berendezkedés
1953-ban Jigme Dorji Wangchuck összehívta a 130 tagú Nemzetgyűlést, hogy valamivel demokratikusabb formát adjon a kormányzatnak. 1965-ben alakult a Királyi Felügyelőtanács, és 1968-ban szabályos kormány. 1971-ben Bhután tagja lett az ENSZ-nek.
Bhután államformája demokratikus alkotmányos monarchia. A 2013 júliusában lebonyolított általános parlamenti választások nyomán a Tshering Tobgay által vezetett, addig ellenzékből politizáló PDP népi demokratikus párt (People’s Democratic Party) szerzett kényelmes többséget a kormányalakításhoz, leváltva és jelentősen meggyengítve az addigi kormányerő „béke és prosperitás pártját” (DPT, Druk Pheunsum Tshopa). A rendezett körülmények között lezajlott választás újabb lépés volt a himalájai királyságban 2008-ban beindított demokratizálódási folyamat kiteljesedésének irányába. A Jigme Singye Wangchuck előző uralkodó, majd fia, az őt a trónón 2006-ban követő Jigme Khesar Namgyel Wangchuck király által felülről irányított folyamat célja az addigi abszolút monarchia óvatos fellazítása és annak áttranszformálása alkotmányos királysággá, valamint ezzel összefüggésben az ország körültekintő nemzetközi nyitása.
Népesség, nyelv, vallás
Lakosságszám kb 758 ezer fő.
Népesség: ngalop(50%) nepáli (35%), bennszülött, illetve migráns csoportok (15%). Az írástudók aránya: 64,9%.
Hivatalos nyelv: Dzongkha (a sino-tibeti nyelvcsalád tibeti ágához tartozó nyelv).
Vallás: buddhista (75.3%), hindu (22.1%, nepáli és indiai hatás), egyéb (2.6%)
Születéskor várható élettartam: 70,6 év.
Kultúra, sajtó
1999-ben a kormányzat feloldotta a televízióadások és az internetszolgáltatás tilalmát, így Bhután lett az egyik utolsó ország, ahol megkezdték tévéadás sugározását. Televíziós beszédében a király ezt a lépést Bhután modernizációja kritikus lépésének nevezte, amely jelentősen hozzájárul a nemzeti „összboldogsághoz” (gross national happiness – Bhután az egyetlen ország, amely ezt méri). Figyelmeztetett azonban, hogy a televízió alá is áshatja a hagyományos bhutáni értékeket. Ezt a lépést Bhutánban sokan értékelték úgy, hogy rossz útra lépett az ország. Ma az internethasználók aránya 41,8 százalék. 5 magánkézben lévő rádióállomás működik.
Közlekedés
Két repülőtér működik, van saját légitársasága. Úthálózata fejletlen, vasútvonal nincs.
Fegyveres erők
A Bhutáni Királyi Hadsereg magába foglalja a királyi testőrséget és a Bhutáni Királyi Rendőrséget.
Gazdaság
Bhután gazdasága a vízenergiára, mezőgazdaságra és erdészetre épül, ez utóbbi kettő ad munkát a lakosság több mint felének. Mivel az ország területének szinte teljes egésze hegység/magashegység, az infrastruktúra megteremtése rendkívül nehéz. Ebből következően az ipar rendkívül fejletlen, elsősorban kézműves ipari tevékenység.
A gazdaság sok szállal kötődik Indiához, legnagyobb exportcikküknek (villamos energia) is jelenleg kizárólag India a felhasználója, bár folynak a tárgyalások jövőbeni bangladesi energiaszállításokról is. Bhután elméleti (hasznosítható) vízenergia kapacitását 24.000MW-ra becsülik. Az ország 2020-ra elérte a 10.000MW-os termelést, ebből 2.100MW indiai segítséggel és tőkéből létesült, és további 2.000MW teljesítményű projekt áll építés alatt. Ezek a beruházások azonban rendszeresen komoly késedelmet szenvednek a rendkívül nagy kihívást jelentő domborzati viszonyok miatt.
Bhután a világ egyik legdinamikusabban fejlődő állama, gazdasága a ’80-as évek elejétől átlagosan 7,5%-os éves növekedést produkált. Az ország teljes GDP-je 2020-ban USD 2,41 milliárd, az egy főre GNI (bruttó nemzeti jövedelem) USD 3.080, amely alig 105-kal marad el a felső-közép jövedelmi sávba tartozó országokétól. A teljes GDP 16,2%-a származik a mezőgazdaságból, 42%-a szolgáltatásokból, és – köszönhetően a vízenergiának – kiemelkedően magas az ipar részaránya: 41,8%. Ugyanakkor a foglalkoztatottak 58%-a dolgozik a mezőgazdaságban, 20% az iparban és 22% a szolgáltatási szektorban. A foglalkoztatási arány 62,6%, a munkanélküliségi ráta 3,2%. Az 1 főre jutó, napi 3,2 dolláros, jövedelmet figyelembe vevő szegénységi szint alatt lakosság aránya a 2007-2017 közötti időszakban 36%-ról 12%-ra csökkent. Az elmúlt években a fejlődés kissé megtorpant, majd a 2020-as évben a COVID-járvány jelentősen visszavetette Bhután gazdaságát.
Ugyanakkor az épülőben levő energiaberuházásoknak köszönhetően a talpraállás utánra 10% feletti növekedést prognosztizálnak.
